Vászonra álmodott életképek
|
„Nem lennék boldog, ha nem rajzolhatnám
le, amit látok” |
A szerző
felvétele | Már zsenge gyerekkorában
megfeledkezett a mindennapok szürkeségéről, ha színes ceruzákkal
rajzolhatott. „Kiskoromtól kezdve sokkal jobban örültem a színes
ceruzáknak, mint a kisautónak – mondja Péter. – Számtalan rajzlapot
és írószert elhasználtam. Egy kék vagy piros ceruza elég volt és
kiszínesedett a világ. Mindent lerajzoltam, ami megtetszett.”
Roppant ügyes kezű, könnyedén bánik az ecsettel. Jó nézni, ahogy
biztos kézzel rakja fel a vászonra a színeket. „Kezdetben a színes
ceruzákkal, pasztellkrétákkal, és szénceruzákkal rajzoltam, majd
egyre inkább áttértem a víz-, illetve olajfestékre – mondja az ifjú
piktor. Nem járt képzőművészeti iskolába. Szeret maga kikísérletezni
mindent, saját utakat keres. Sokoldalú. Munkái kifinomultak,
egyediek és érzelemdúsak. Műveiben a kiegyensúlyozott méltóság és a
harmonikus élet szüntelen keresése van jelen.
Színek között megbúvó szeretet
„Elsősorban magamnak festek, és ha másoknak is tetszik, az csak
külön öröm számomra” – mondja szerényen. A rajzlaptartóban ott
sorakoznak alkotásai, melyek kedves tárgyait, Gúta természeti tájait
idézik. Nem a szabadban, hanem otthon festi képeit. Odakint a
motívumokat keresi, előzetes vázlatot készít, csupán felskicceli a
témát. Egyik festménye hosszú utat tett meg, mire Angliába ért. Az
elismerés jeleként egy londoni művészettörténész magával vitte Péter
egyik festményét. Magyarországon is található egy festménye, de ő
tovább dolgozik, serényen. Több kiállítása is volt már, a jelenlegi
a helyi Corvin Mátyás Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola egyik
épületében kapott helyet. Festési kedvét pillanatnyi hangulata
határozza meg. „A festészetet nem tekintem kenyérkereseti
lehetőségnek. Hobbiból űzöm, a magam szórakoztatására” – ecseteli
Péter.
Fantázia és álomvilág
„Szeretem Boris Vallejo szürrealista festményeit. Műveiben
mitológiai témákat dolgoz fel. Egyfajta példakép a számomra. Nagyon
precízen dolgozza ki a festményeit. A tökéletesség mintapéldái.”
Péter egy-egy kisebb festménye is hetekig készül, mert szeret
elbíbelődni a képpel, így hagyja rajta keze nyomát. Mindig más
technikával fest, festőkéssel is dolgozik. Nem specialista, aki
kizárólag egy adott műfajnak, a tájképnek vagy csendéletnek hódolna,
hanem egy olyan festő, akinek mindenről van elképzelése, melyet a
vászonra vetít, szabadjára engedve titkos gondolatait. Témái
különbözőek. Gyümölcs- és virágcsendéletek, tájképek, absztrakt
képek és női aktok egyaránt megtalálhatóak gyűjteményében. Ha
belemerül a rajzolásba, megszűnik körülötte a világ. Csupán a belső
kielégülés, a derűs öncélúság marad és az az öröm, amit akkor érez,
amikor ecsetet fog a kezébe. „Nem törekszem egyediségre, bár vannak
próbálkozásaim. Ám nem lennék boldog, ha nem rajzolhatnám le, amit
látok.”
BORKA ROLAND
[2006. 06. 21.]
Hozzászólás a cikkhez
|