Nemes-Miticzi és Csötörtöki Miticzky Kálmán

(Koloman Miticzky de Nemes-Miticz et Csötörtök)

Csallóközcsütörtök hírneves szülötte volt Nemes-Miticzi és Csötörtöki Miticzky Kálmán őrnagy, aki bár nem igazi családnévként, hanem csupán nemesi előnév formájában, de viselte a Csötörtöki nevet is.

A Nemes-Miticzi előnév talán a családja eredeti származási helyére vagy csupán a családnevére, a Csötörtöki előnév bizonyára a szülőhelyére utal.

Egyes források tévesen Turóc vármegye szülöttének írják, pedig a Pozsony vármegyei Csallóközcsütörtökön született Miticzky Kálmán néven 1850. április 9-én. A csallóközcsütörtöki katolikus keresztelési anyakönyv őrzi keresztelésének dátumát. Apja nemes Miticzky József, az Apponyi grófné uradalmi kasznárja volt Csütörtök mezővárosban, anyja Holenstein Zsuzsanna. 1866. október 9-én katonai szolgálatba lépett a lovaskadét iskolában. 1869-ben az 5. huszárezred tiszthelyettese lett. 1874. november 1-jén tiszthelyettesi rangját kadéttá emelték az ezredben, majd hadnaggyá léptették elől. 1875. május 1-jén áthelyezték a 8. huszárezredbe. Ugyanebben az ezredben 1880. május 1-jén főhadnaggyá léptették elő.

1894. szeptember 27-én áthelyezték a Magyar Királyi Nemesi Testőrséghez, ahol október 8-án teljesítette első szolgálatát. 1895 végén csatlakozott az úgynevezett Marianerhez, a Német Lovagrend önkéntes testületéhez, és viselhette a Német Lovagrend Marianer-Keresztjét. 1900 februárjában feleségül vette Irene Maria Idát, bajtársának, Oskar Ritter von Soestnek a lánytestvérét. 1903. november 25-én Bécsben született lányuk, Maria Blanca Antonie Gisella, aki 1938 októberében az özvegy Hofrat Joseph gróf Radetzky von Radetz második felesége lett. Miticzky Kálmánt megtisztelték a Belga Leopold-Rend Lovagkeresztjével (1903), a Perzsa Nap és az Oroszlán Rendjének 4. osztályával (1905) és a Spanyol Katonai Érdemrend 1. osztályú lovagkeresztjével (1906). Miután 1905-ben megkapta a Garde-Vize-Wachtmeister címet, 1906. november 1-jén őrnaggyá léptették elő.

1907. október 11-én császári dícséretben részesült, amely lehetővé tette számára, hogy vörös szalagon viselje a bronz katonai érdemérmet (Signum Laudis). Fiatal feleségével és lányával Bécs 3. kerületében lakott otthonában 1909. augusztus 29-én bekövetkezett korai haláláig.