Csütörtöki Márton Athanáz családja:

Márton Athanáz 1910. jan. 14-én vette el Püskin Dobos Terézt.

Gyermekei: János (bővebben lásd alább), Anna, József Mihály (bővebben lásd alább), István (felesége Stulcz Gizella), Ferenc (felesége Horváth Mária), Teréz, Margit (avagy „Cuni néni”, Mészáros Józsefné) többségében Dunaszentpálon, Győrsövényházán és Beziben éltek.

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 1974. szeptember 24-ei 36. száma szerint Csütörtöki István, a győrsövényházi Búzakalász Tsz fogatosa, a Kereskedelmi Közlöny 1988. november 15-ei 7. száma szerint Csütörtöki István (a fiatalabb?) a CENTRIKÖT Kereskedelmi Vállalat áruátvevője.

Márton fiai közül Csütörtöki István (1912-1987) és annak fia, ifjabb Csütörtöki István (1941-1995) a győrsövényházi temetőben nyugszanak, Csütörtöki Márton Athanáz és Dobos Teréz, valamint Teréz lányuk (Limpakter Istvánné) pedig a vele szomszédos Bezi falu temetőjében. Csütörtöki Istvánné Stulcz Gizella (1914.12.16. – 2005.03.15.) Győrben a Szabadhegyi új köztemetőben van eltemetve.

Családfa

(Lásd még bővebben: Polgári anyakönyvi adatok, Temetői sírfeliratok)

Csütörtöki József Mihály (1919-1994) családja:

József Mihály Héderváron született 1919. január 9 v. 12-én. Élete során használta a Mihály, máskor a József nevet is.

Tudomásunk szerint a második világháború előtt Zselykepusztán éltek, majd Dunaszentpálra költözött a család. 1946-ban vette el Dunaszentpálon Ónodi Margitot. Egy korabeli újságcikkből kiderül, hogy Győrsövényházáról költözött vissza Dunaszentpálra. Éveken át Dunaszentpál tanácselnöke volt, alapító tagja az 1949. szeptember 19-én alakult Egyetértés mgtsz-nek, majd 1959-62 között az újjászerveződött mgtsz elnöke volt. Nyugdíjasként a település mezőőreként működött. József Mihály 1994-ben hunyt el Dunaszentpálon.

A Kisalföld 1971. június 02-ai 128. számában az alábbi cikk jelent meg róla:

Nem függetlenített

Növendékállatgondozó ezzel havonta 2000—2500 forintot keres. A pártmunkájáért nem jár fizetség. Nem függetlenített titkár. Hajnali fél négykor kel, aztán napközben néhány órás megszakítással késő délutánig az állatok mellett van. Ebbe a napi néhány órába bele kell férnie a ház körüli teendőknek, családnak, pártmunkának és egyéb társadalmi munkának, mert a körzeti áfész igazgatósági tagja is.

Igaz, kicsi a falu, úgy is mondják ezt a dunaszentpáliak: 400 méter erre, 400 méter arra... de kicsik a lehetőségek is, holott az emberek itt sem igénytelenebbek, mint a szomszédban, s a pártmunka mércéje sem lehet alacsonyabb. Például ahhoz, hogy Csütörtöki Mihály összehívja a taggyűlést (írásos értesítésre ritkán van mód), kerékpárral megkeresi a huszonegy párttagot, csak ez legalább 1—2 órát elvesz a szabad idejéből.

A pártoktatást nemrég fejezték be, huszonhatan hallgatták a gazdaságpolitikai tanfolyamot, a tankönyvet és az ezért járó 18 forintokat a határban, az istállóknál, kit hol tudtak elérni, kasszálták be. Lehet, sőt valószínű, hogy mindezek olyan semmisnek tűnő kis ténykedések manapság, de annak, aki teszi, értékes óráiba kerülnek, míg más pihen, házat húz, „mellékeset” hajt, s ha így mérem ezeket az órákat, hihetetlenül megnő a jelentőségük.

Csütörtöki Mihály uradalmi cseléd volt, ami ha másra nem is, de szívósságra és szerény mértékletességre megtanította az embert. A felszabadulás után egy évvel lett tagja a pártnak, már huszonöt éve lesz az, megszakítás nélkül. A háromhetes pártiskolával, 1949-ben kezdődött az „áldozatvállalás”, ez volt akkoriban az úgynevezett vándoriskola. S ahogy tavaszodott, egyik- másik paraszt is húzni kezdte a vetőgépet, a fogast a végre földhöz jutott gazda örömével, akkor sajdult benne is. a másikban is valami fájdalom, igen, erre emlékszik még, csak egy hétre rá indulhatott ő is...

Később nem egészen két év tanulás Gödöllőn, a család meg várt, és az asszony „húzott” az ember helyett is.

Hívták a járási tanácsra is, azért nem ment, mert akkortájt kérte át Sövényházról a dunaszentpáli tsz, állta a közös a hurcolkodás tetemes költségét, és erre mondta Csütörtöki Mihály: „Nem lenne illő dolog most itthagyni őket.” Volt

községi tanácselnök, ötvenhatban kikergették a tanácsról, aztán volt négy évig tsz-elnök, ha küldték, vagy arrébb tették, hát legyen, csak akkor szólt ellene, ha éppen „nem illő dolog” lett volna a közösséggel, a faluval szemben.

A nagyobbik fia már katonatiszt, a kisebbik még iskolás, a tsz egyesült a nagy Dunaszeggel, minden változott körülötte, csak az ő hétköznapi egyszerűsége, fegyelmezett kitartása maradt, amitől szinte észrevétlen a látványos változások mellett. Mert mi is lenne abban különös, hogy a párttitkárhoz mennek minden fontossal: „Szóljál már bent (a tsz-központban), az idén jobban osszák a kapálnivalót, vegyék figyelembe körültekintőbben a családi erőt.”

Szolt ezért is, másért is, foganatja lett. Kérik, mennek hozzá, javasol bent a központban, a csúcsvezetőségnél, őrzi a bizalmat, az egyszerű emberek kedvét, hitét a párthoz, a szövetkezethez roppant szürke eszközökkel, ősi parasztbecsülettel. Ez minden. De a legfontosabb: a lényeg.

A Kisalföld 1988. augusztus 20-án megjelent 199. számában is olvasható róla egy riport:

Azon a fényképen, ahol a fehér kuvasz „hallgatózik”, a három vidáman beszélgető férfi közül Csütörtöki Mihályt keressük. Dunaszentpálon lakik, mint nyugdíjas.

mezőőre a téesznek. Nem is találjuk otthon. A hátsó kertből kutyaugatásra előbújó asszonya mondja: „Ki tudja, merre jár, de ebédre mindig megérkezik. Akkorra jöjjenek vissza.”

Elmúlt már dél. Piheg a falu, becsukott ablakokkal, lehúzott függönyökkel. A fényképen szép szál, karcsú fiatalember, most megőszült, lassú járású öreg csoszog elénk, papucsban. Hiába, az egész napi járás után jólesik cipőt váltani.

— Negyvenhét kilométer, ha körbeszámolom, amit mennem kell — így Csütörtöki Mihály, aki 'ma hatvankilenc és fél éves.

A harminc éve készült fénykép idején tanácselnök volt, a téesz-szervezés sűrűjében.

— Mire gondolt? Emlékszik még?

— Rosszat éreztem, sok bizonytalanságot, kevés biztosat.

— De a téesz meglett.

— Meg, és engem választottak elnöknek. Négy évig voltam az, huszonhat-huszonnyolc forintot fizettünk munkaegységenként, hamarosan adtunk előleget, hogy a tag ne csak egy évben egyszer lásson pénzt, tíz forintot minden egységre.

— Milyen idők voltak azok, Mihály bácsi?

— Elgondolni is nehéz, hogyan bírtuk. Egyesültek faluk, szövetkezetek, csapódott az ember hol ide, hol oda, újra tanácselnök lettem, aztán három község megbízott elnöke, és mégis volt úgy, hogy hat hétig nem kaptam fizetést. Akkor nem kényeztették el az élen járókat. Nehezen éltünk. Talán egy kicsit jobban, amikor visszamentem a téeszbe, kétkezi munkásnak, állatgondozónak, meg a gatter mellé, és éjszaka darálást is vállaltam.

Csütörtöki Mihály a hetvenedik évhez közelít.

Van egy kicsi háza, éppen akkora, mint amekkora nekik kell, hatszáz négyszögölön áll az egész, a ház, az udvar, a kert. Zárt veranda, hűvös konyha, öreg diófa, egyenes derekú fenyők, virágszőnyeg az ablak alatt. A gyerekek már csak hazajárnak. Az egyik fiú repülős, őrnagy a fővárosban, azt ritkábban látják. A másik mérnök, három hetenként hazanéz, közelebb él. És három unoka.

— Lány kellene — így Mihály bácsi — fiainknak fiai, egy kislánynak nagyon tudnánk örülni.

— És még minek örül, mi a szórakozása?

— Beszélgetni szeretek a legjobban. A kaszát már nemigen bírom el, árokparton nem vágom már a füvet, se lefelé, se fölfelé nem megy a kasza az én karom által így állatokkal sem igen vesződöm, pedig azokat is nagyon szerettem. Maradt két komám, az egyik tizenkilencben, a másik meg tizenegybeli, beülünk néha a vendéglőbe, s egy-két órát átbeszélünk a fröccs mellett.

— Miről?

— Mindenről, ami elmúlt, kevesebbet a jövőről. Az már miránk nemigen tartozik. Már nem.

— Mégis megkérdezném, mit tart a jövőnkről?

— Jobb lenne, ha több lenne, mint amennyi most van, régen ebben bíztunk. De ha legalább megállnánk a bajban, még mindig több, mint amennyivel elkezdtük harminc éve.

Nézi a képet, mondja, irigyli azt a fiatalembert ott középen, azt a fiatal, bizakodó Csütörtökit. A két fénykép többi szereplőjével már nem tudtunk beszélni...

Csütörtöki Mihály (középen) Bogár Ferenccel és Bodor Ferenccel 1958-ban…. és szintén ő 1988-ban.

Csütörtöki József Mihály felesége, Ónodi Margit 2016-ban ünnepelte 90. életévét Dunaszentpálon.

2016. augusztus 26-án szép évfordulóra gyűltek össze a Dunaszentpáli Őszirózsa Nyugdíjas Klub tagjai. Az egyesület közismert tagja, Csütörtöki Mihályné Ónodi Margit néni 90. születésnapját ünnepelte. Köszöntésére megjelentek gyermekei, unokái, rokonai, a helyi idősek társasága, Csontos Attila polgármester, Szigethy Balázs dr. jegyző, a képviselő testület tagjai, az önkormányzat hivatalának munkatársai, valamint az óvónők. Az ünnepi beszédet Varga Józsefné, a nyugdíjasklub vezetője mondta. 

Az ifjúság, az iskolások és az óvodások rövid műsorral kedveskedtek. A barátok nevében Id. Mészáros Józsefné egy verset mondott el az ünnepelt tiszteletére.

A község nevében Csontos Attila gratulált, Szigethy Balázs dr. pedig az erre napra kiadott állami emléklapot nyújtotta át. Rokonai, tisztelői, ismerősei sok-sok virággal tisztelegtek. Édesanyja nevében idősebbik fia, Csütörtöki József fogadta a jókívánságokat. Az áldomás után a vacsora következett, majd nótaszó zárta a hangulatos estét.

Ónodi Margit 2018-ban hunyt el.

Csütörtöki József Mihálynak és Ónodi Margitnak két gyermeke született:

1.) Csütörtöki József (1947) katonatiszt, jelenleg (2009) Budapesten él; felesége, Balogh Katalin pápai születésű.

Három gyermekük született:

- Csütörtöki Gábor (1973) tűzoltó Pesten, felesége Nagy Klára, gyermekei Csütörtöki Botond (2003) és Csütörtöki Áron (2005)

- Csütörtöki Péter (1980) informatikus, a Budapesti Pozsonyi úti református gyülekezet tagja.

- Csütörtöki Hajnalka (1975-1976) csupán egy évig élt.

2.) Másik gyermekük, Csütörtöki László (1958) 1984-ben házasodott össze Kiss Andrea Erzsébettel (1965).

Fiaik:

- Csütörtöki Tamás (sz.1985) zenész, énekes (sfg zenekar, SOS zenekar), színész és rendező, gépészmérnök, a Járműmérnökök Egyesületének ügyvezetője és a Formula Student East vezető rendezvényszervezője.

Néhány munkája:

Samba gana -rendező

A lélek l(y)ukacsos útjai 2. –zene;

ÉnTeŐMiTiŐk -színpadra alkalmazta, zene;

Sóska, sültkrumpli –rendező

- Csütörtöki Ádám 1989-ben született,

szintén zenész és énekes.(SOS zenekar),

színész (pl. ÉnTeŐMI TiŐk)

Csütörtöki János (1931-2007) családja

Csütörtöki János Püskin született 1931-ben Márton Athanáz és Dobos Teréz fiaként és Dunaszentpálon halt meg 2008-ban.

A Magyar Horgász 1966. januári számában található egy cikk és fénykép Jánosról és rekordméretű fogásáról:

Nem mondott csütörtököt...

A Szentgotthárdi Horgászok Egyesületének titkára és horgászmestere közli az alábbiakat: Tisztelettel kérjük, hogy horgásztársunk, Csütörtöki János szerencsés fogását lapunk legközelebbi számában közzétenni szíveskedjék. A dolog érdekessége, hogy a harcsát csütörtökön fogta Csütörtöki János barátunk. Súlya 11 000 gramm, a horgász 50-es damilt használt, és 40 perces fárasztás után sikerült kiemelnie. Nagyon kérem a t. címet, hogy mivel még Szentgotthárdról lapunk nem közölt semmit, legyen ez a fogás megörökítve. Máris meg van örökítve:

a 2. számú képen láthatjuk Csütörtöki János horgásztársunkat, aki nem mondott csütörtököt.

(Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a fénykép hátán a harcsa súlya 14 kg-mal van feltüntetve.)

János fia Csütörtöki János Miklós (sz. 1958) gyermekkorát Szentgotthárdon töltötte, jelenleg (2009) Budapesten él.

Csütörtöki János Miklós és Boldizsár Zsuzsanna gyermekei Győrszemerén nevelkedtek:

1.) Csütörtöki Gábor (sz.1984), informatikus, zenész.

2006-ban született kislánya, Csütörtöki Léna

2.) Csütörtöki Bernadett (sz.1988)