Dunaszentpál

A falu története

A település első okleveles említése 1391-ből származik "Zenth Pal" néven, mint a Héderváry grófok birtoka. Elnevezése temploma védőszentjéről származik. A "tótok" a falu északi részén telepedtek le, ezért a XVII. században "Tótszer"-nek, a templom környékét pedig "Magyarszer"-nek hívták. 1809-ben a napóleoni háború idején francia csapatok szállták meg a falut. A földművesek helyzetét az 1888-as Duna-szabályozás nagyban javította, ezután egészen 1954-ig nem volt komoly áradás. A falu a második világháború után nyerte vissza függetlenségét.(1926-ig Győrzámollyal, 1926-45 között pedig Dunaszeggel volt közös igazgatás alatt.)
Az 1954-es nagy árvíz a többi szigetközi faluhoz képest kevesebb kárt okozott Dunaszentpálon.

A dunaszentpáli Csütörtöki család

A dunaszentpáli és ásványi ágak közös őse az 1827-ben született Csütörtöki Mihály. Ez a Mihály építette Ásványon 1855-ben azt a házat, amely aztán még 100 évig adott otthont a család négy generációjának. Neve – „Csötörtöki Mihál 1855” - olvasható volt a régi ház mestergerendáján. /Az eredeti ház –ahol még a nagyapám is született - már nem áll, az árvíz lakhatatlanná tette. A helyére épült házban haláláig (2009) a nagynéném, Horváth Ferencné - született Csütörtöki Margit - élt./

Csütörtöki Mihály- aki még tehetős, vagyonos ember volt, két házasságából tizenhét örököst hagyott hátra /sajnos nem mindegyik érte meg a felnőtt kort/.

Mihály 1855-ben született fia volt ifj. Csütörtöki Mihály, a dunaszentpáli ág egyik megalapítója. 1883-ban vette el a szentpáli hajómalom-tulajdonos Goldstein János lányát, Rozáliát. Az anyakönyvben az 1880-as évek második felében Csötörtöki Mihály szentpáli molnármesterként szerepel.

Dunaszentpálon telepedett le id. Csütörtöki Mihály egy másik fia is, az 1881-ben született Csütörtöki Márton Athanáz és felesége, Dobos Teréz.

A faluban élő Csütörtökiek többnyire ezen testvérpár leszármazottai. 2009-ben ismeretes többek között Csütörtöki Imre, Csütörtöki Olivér (sz. 1980) a lakosok között. /többiekről lásd részletesen a linkek alatt/

Az Igazi Szentpáli Csendes Éj

Karácsonyi misztériumjáték a szentpáli Csütörtöki család története alapján

A Dunaszentpálon élő Csütörtöki család története ihlette azt a karácsonyi misztériumjátékot, amelyet a falu plébánosa, Tenger Szilárd írt és vitt színpadra. A fiktív történet főhőse valós személy, az 1855-ben született ifj. Csütörtöki Mihály, szentpáli molnármester. A színdarabban feltűnik Mihály felesége, Goldstein Rozália, öccse, Csütörtöki Márton Athanáz, édesanyja, Foltányi Teréz és édesapja, id. Csütörtöki Mihály is, akik valamennyien valós személyek voltak. A történetet a képzelet szülte, de a család valós életrajzi adatain alapul. A misztériumjáték 2013. karácsonya előtt íródott és 2013. december 23-án került először bemutatásra az egyházközség hittanosainak előadásában, majd két év elteltével a történet átdolgozásával és a szereplőgárda kibővítésével a Falukarácsony keretein belül ismét színpadra került 2015. december 19-én.

A 2015. december 19-i műsorról készült vidófelvétel megtekintéséhez kattints az alábbi képre!

„A főszereplő egy hívő család, hitében meggyengült családfője, aki csalódott Istenben, talán egy picit megkeseredett, annak ellenére, hogy két gyermek édesapja és jómódban élő ember, hiszen a helyi malom molnármestere. Mindenkit bolondnak néz maga körül, aki próbálja szemét felnyitni Szenteste közeledtével az Úrhoz való közeledésben. Épp egy találkozóból hazafelé tartva baleset éri, amikor is egy csodás álmot lát, amelyben közvetlenül találkozik a Kis Jézussal. A jászolhoz vezető út viszontagságokkal teli, ördög által kísért, lelki vívódások színtere, de a végén a kísértést legyőzve, Ő maga is részesévé válik a Betlehemi áhítatnak. Álmából felébredve ismét önmaga lesz és együtt indul el családjával az éjféli misére. Véleményem szerint egy kellemes hangvételű, karácsonyi dalokkal fűszerezett, igazán élvezhető, a család minden tagja számára érthető mondanivalóval rendelkező darab.” írta a műről Dunaszentpál hivatalos lapja, a Nyitott Ablak 2015. decemberi száma.

A vízimolnár szakmának szintén nagy múltja volt a Szigetközben. A nagyobb folyóvizeken nagy számban álltak és dolgoztak a hajómalmok. Ezeket azért kedvelték, mert a nagyobb folyókon követni tudták a vízszintingadozásokat és szárazság idején sem voltak tétlenségre kárhoztatva.

A hatvágás mondája

népmonda a szentpáli Csütörtöki Mihály elbeszélése alapján

Ajánlom figyelmébe minden Csütörtökinek – különösen a szentpáliaknak – azt a helyi népmondát, mely éppen egy családunk fiának elbeszéléséből maradt az utókorra. Ez a „hatvágás” Dunaszentpálon közismert története. A mondát a Szigetköz híres néprajzkutatója, Dr. Timaffy László gyűjtötte a dunaszentpáli születésű Csütörtöki Mihálytól.

Forrás:

Arrabona / Xantus János Múzeum, 1976 / 18. kötet, 84. oldal

Hatvágás

Nálunk Dunaszentpálon úgy mondják a régiek, hogy huszárok vótak a faluba, amikor az a nagy harc vót. Héderváron meg a császáriak vótak bekvártélyozva. Két huszár elment járőrbe kikémlelni űket. Nem sokra mentek, mer a császáriak észrevették űket. Az egyik huszár még csak elnyargalt valahogyan, de a másikat elkapták. Bekisírtík a faluba, osztán vallatni kezdtík. Arrul is faggatták, hogy hogyan csinálják a huszárok a hatvágást? Mondta nékik a huszár, hogy ű azt ugyan elmondani nem tudja, de megmutatja szívesen, ha kiváncsiak rája. Adtak neki egy kardot, hogy csinyája. Erre mondta nékik, hogy azt gyalog nem lehet, csak lóhátrul. Adják oda néki a lovát, minnyá megmutatja. Hát a lovát is előhozták. Fölpattant a hátára és elkezdte a hatvágást. Csapkodott a kardjával hun erre, hun arra, táncútatta a lovát tisztességesen, mire a császáriak elhúzódtak mellülle. Mindig nagyobb lett a kör, ű meg csak vagdalkozott benne hármat erre, hármat arra, míg egyszercsak nekiugratott a szélinek. Lecsapta egy nímetnek a fejit, osztán irány hazafele! De még visszakiáltott nékik, hogy most má tudják meg, hogy ilyen a hatvágás!

(Csütörtöki Mihály, sz. 1909. Dunaszentpál, 1973)