Csütörtök falu története:

Nem lenne illendő, ha nem szólnék részletesen a helységről, melynek a nevét viseljük.

Csallóközcsütörtök (korábbi hivatalos magyar nevén: Csütörtök, szlovákul Štvrtok na Ostrove, németül Loipersdorf, latinul Villa Liupoldi) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában. Az Árpád-kori keletkezésű magyar település nevét csütörtöki napokon tartott hetivásárairól kapta. Kéttornyú, gótikus templomáról nevezetes.

Náray György csütörtöki plébános 1677-ben lejegyzett krónikája arról tanúskodik, hogy Szent István a Duna mente ezen a részén 12 templomot építtetett, és Csütörtök már abban a korban "templomhely" volt. 1217-ben említik először, amikor II. Endre a Szentgyörgyi és Bazini grófok őseinek ajándékozta a korábban a pozsonyi várbirtokhoz tartozó Csütörtökhely falut. Már a középkorban is központi helynek számított, a 13. században német telepesek érkeztek (ekkoriban Loipersdorf néven ismert), majd a 15. században földbirtokosi mezővárossá vált.

A templomról szóló első okirat 1333-ból származik, a Pozsonyi Káptalan királynak küldött jelentése írja, "Tudott dolog, hogy Chuturtuk község (villa) nyugati része, (ház)sora Sebes mesternek jut, ugyanannak keleti része magának Péternek, és jóllehet Péter részén fekszik a templom, mégis mindkét rész hívőinek közös plébániai temploma legyen." Náray György megállapítása mégis igaz lehet, hiszen a templom 1956-os restaurálása során előkerült a korábbi átépítések során befalazott román portáléja, ami a XI-XII. században épített románkori templomok legdíszesebb része, a két torony között elhelyezett bejárati kapu volt. A portálé két-két oszlopa, amelyek hengeres és sima kivitelben készültek, nagyobb részükben ma is a földben vannak, máig nem kerültek feltárásra.

Csütörtök mindvégig fontos szerepet játszott a Felső-Csallóköz fejlődésében, a lápos, mocsaras területen igen fontosak voltak az utak, s nemcsak a vásártartási jog miatt, hanem a kereskedés szempontjából Pozsony közelsége okán is. A Pozsonyi Káptalan 1385-ös jelentése szerint pedig éppen Csütörtökön keresztül vezetett a "nagy út". Csütörtök ennek és a kornak megfelelően a mezővárosi (oppidum) fejlődés útjára lépett. Erről tanúskodik Nagy Lajos király 1364-es rendelete, amelyet a rossz termés és nagy éhezés miatt adott ki. Ebben intézkedett a király arról is, hogy leiratát az egyes városokban is kihirdessék, s külön kiemelte a rendelet "Pozsony megyében, Pozsony városában, Scamariában (Somorja), Chuturtukhel-en és Sench-en (Szenc) minden egyes vasárnapon kihirdessék." Csütörtök mezővárossá fejlődésének folyamatában fontos előrelépést jelentett a "ius gladií", vagyis a pallosjog elnyerése. Nagy Lajos 1363-ban Szentgyörgyi Péternek és az ő gyermekeinek, Tamásnak, Jánosnak és Péternek felhatalmazást adott, "hogy ők az ő Cheuteurteuk nevű községükben, amely Challokeuz kerületben, Pozsony megyében van, a község területén, vagyis tartozékain akasztófát állíthassanak fel". A pallosjog teljessé tette a földesúr bírói jogkörét, amely alapján a halálos ítélet kimondása és végrehajtása is jogai közé került. Hogy pontosan mikor emelkedett városi rangra Csütörtök, nem tudjuk, de Zsigmond király egyik 1430-ból származó rendelete már városként említi Leopoldzdorfot Pozsony, Trencsén, Nagyszombat, Somorja és más városokkal együtt.

Csütörtök gyors fejlődése a következő évszázadban lassult le jelentősen, akkor, amikor a Szentgyörgyi család utolsó férfi tagja, Kristóf fiúörökös nélkül halt meg, a család birtoka az államkincstárhoz került, tehát I. Ferdinánd király rendelkezett vele. A király 1544-ben zálogosította el Csütörtököt úgy, hogy a mezőváros egyik része Szentgyörgy várának tartozékaként Serédy Gáspár kezébe került, a másik része pedig Éberhardvár tartozékaként Mérey Mihályé lett. Csütörtök fejlődését azonban gátolta a törökök és a császárság közti háborúskodás. A 15 éves háború, Bocskai és Bethlen harcai alatt sok pusztulásnak volt kitéve, többször is leégett. 1621. augusztus 28-ikán Abaffy Miklós kétezer lovas élén Csütörtök mellett támadott meg egy ellenséges császári hadosztályt, mely élelemszállító kocsik őrizetével volt megbízva. A német jelentés is megvallja, hogy sok német „vitéz” esett el, az élelem pedig Bethlen Gábor táborába került. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején többször is "gazdát cserélt": hol a kurucok, hol a labancok uralták. Csütörtöknek ugyan megmaradt jogi értelemben vett mezővárosi rangja, de középkori jelentőségét nem sikerült visszanyernie. Ezért írhatta a kor jeles történetírója, Bél Mátyás Csütörtökről, hogy "jelentéktelen mezőváros, épületeit tekintve sokkal szegényesebben települt, mint Somorja". A lakosság számát tekintve sem fejlődött Csütörtök, az 1761-es összeírás szerint összesen 419 lakója volt.

Vályi András a 18. század végén így ír róla a Magyar Országnak Leírása I. kötetében: „CSÖTÖRTÖK. Knipersdorf, Leopoldsdorf, Csvertek. Leg régibb Mező Város, a’ Csalókőzben, Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Balassa, és Eberhárdi Uraság, kivévén hat szabad helyeket, (Curiákat) lakosai katolikusok, fekszik sima térségen, a’ Csalóköznek közepén, nap keletre Gombával, nyugotra Misdivel határos, népes hely vala, és számos mesteremberek lakták, hajdan a’ Mohácsi veszedelem előtt, de Botskainak, ’s Betlen Gábornak zendűléseikor nagyon meg rongáltatot. Egy hegyes torony forma Gothus épűlete is volt itten Fanum Jovis névvel, melly ez előtt 16. esztendővel elbontattatott. Most többnyire magyarok lakják, ’s kenyér sütő kementzéik a’ házaktol különösen elválasztva az úttzák mellett helyheztettek. Néhai Szelepcsényi Tokajból últettetett vala ide szőlö tőkéket, mellyeknek már ma tsak helyei látszatnak, határja követses, és középszerű, réttyei nintsenek, fájok sints, vagyonnyaikat meglehetősen eladhattyák, második Osztálybéli.”

Fényes Elek által a 19. század közepén írt Magyarország Geographiai Szótára szerint "Csötörtök, (Loipersdorf), magyar mváros, Pozson vmgyében, Pozsontól 2 1/2 órányira, a pesti országutban, egy igen régi kath. paroch. templommal, vendégfogadóval. Lakosai, kik 508 kath., 4 ref., 8 zsidókra mennek, mesterségekből, földmivelésből táplálják magokat. Határja fekete homokos, de kavicsos, és nem igen termékeny; rétje, fája, mondani semmi nincs; legelője kevés; országos vásárjai azonban elég népesek. F. u. az eberhardi uradalom."

Csütörtökön az élet, a gazdasági és társadalmi fejlődés a reformkorban kapott új lendületet. Modernizálódott a mezőgazdasági termelés, a kereskedelem mellett megerősödött a kézművesség is. Jellemző adat, hogy míg 1815-ben Csütörtöknek mindössze 490 lakosa volt – mint évszázadokon át zömmel római katolikus vallású magyarok –, az 1867-es népszámlálás idején már 664-en éltek a településen, ebből 21 zsidó, 13 református és egy evangélikus, a többi római katolikus, nemzetiségileg pedig néhány német kézműves telepedett le a magyarok között. Ebben az időszakban alakult meg az iskola is, de a legjelentősebb változást az 1871-es közigazgatási reform hozta: akkor vesztette el jogilag végérvényesen mezővárosi rangját Csütörtök, s lett egyszersmind "nagyközség", ami azt jelentette, hogy a falu elöljáróit (önkormányzatát) és "első emberét", a bírót a település adófizető polgárai választották meg, s a faluban minden államigazgatási és adminisztratív feladatot – beleértve a gazdasági élet feltételeinek megteremtését is – a bíró és az elöljáróság láthatta el. A település fejlődése ezt követően is töretlen, amire ugyancsak jó példa a lakosság számának növekedése, alakulása. Az 1900-ban megtartott népszámlálás szerint összesen 1092 lakosa volt csütörtöknek, ebből 1078 római katolikus, 8-8 református és evangélikus, 24 pedig zsidó, a magyarok száma 991 volt, mellettük 20-an németnek vallották magukat, 19-en szlováknak, 88 pedig egyébnek (ők zömmel cigány származású polgárok voltak), s a lakosság több mint a fele – összesen 605 személy – tudott írni és olvasni. Az 1910-es népszámláláskor a lakosok száma már 1228 volt, a vallási és a nemzetiségi arányok változatlanok maradtak, de akkor már 777 polgár tudott írni és olvasni, miközben 283 gyermek járt még iskolába.

A templom titulusa ősidők óta Szent Jakab. A templomot minden bizonnyal a Szentgyörgyi család építtette. A templom ma kéthajós, s két toronnyal, támpillérekkel megerősített homlokzattal van ellátva. Külső megjelenésében román és gót stílus jegyeit viseli. Szentélye keletelt, s a nyolcszög öt oldalával zárul. Északi oldalon megmaradt a mellékhajója. A román alapozású főhajót két tartóoszloppal alátámasztott késő gót téglaboltozással fedték be. Ezáltal a főhajóból kettős csarnok alakult ki.

Az itteni sírboltban vannak eltemetve Mérey Mihály jogtudós alnádor és családja tagjai. A Mérey-epitáfium (reneszánsz síremlék) 1572-bõl való, mindmáig megtalálható a csütörtöki templom szentélyének északi falán. A relief középső párkánya alatt vörösmárványból faragott és minden háttér nélkül falra erősített két arcképet látunk, amelyek közül az egyik Mérey Mihály öregségtől megtört, markáns arcvonásait őrzi. A másik oldalon fiának, a fiatalon meghalt Istvánnak arcmása van.

Alantabb még a következő felirat látható:

"Magnifico D. Michaeli de Mere ex provincia Simegiensi oriundo, qui Ferdinando et Maximiliano Romanis imperatoribus, Ungariae regibus, dum vixit, fidelem constantemque operam navavit, et ab iis pro palatinatus honore donatus fuit, et in iure dicendo patriam ornavit. Viro integerrimo, et seni probitatis eximiae, Emericus, Michael, Anna, Sophia, et Catharina liberi superstites, hoc monumentum coniugi et parenti pientissimo posuerunt. Vixit annis 72. Fato functus est 26. Febr. Anno Chri. MDLXXII. Non longo post tempore simili fato eum secuti sunt Julianna coniux et Stephanus filius, qui vixerat annos 32. itaque simul hic sunt humati. Vivite superstites mortalitatis memores."

A templom közelében, a jelenlegi plébánia kertjében, az újabb időkig egy régi toronynak vagy kápolnának a rom-maradványa volt látható, melynek azonban ma már nyoma sincs. E romokat a hagyomány pogány templom maradványának tartotta és Fanum Jovis néven ismerte, mint a rómaiaktól Jupiter tiszteletére emelt templomot. Bél Mátyás e toronyról nem tesz említést; de Vályi (Magyarország leírása I. 446) azt állítja, hogy 1780-ban bontották le. Legvalószínűbb az, a mit a tudós Ipolyi Arnold állít a csallóközi műemlékek leírásánál, hogy ez valamely román stílű halotti kápolna volt, mert sírbolt is volt alatta, melyből - szemtanúk állítása szerint - csontvázakat ástak ki.

A templom közelében, a jelenlegi plébánia kertjében, az újabb időkig egy régi toronynak vagy kápolnának a rom-maradványa volt látható, melynek azonban ma már nyoma sincs. E romokat a hagyomány pogány templom maradványának tartotta és Fanum Jovis néven ismerte, mint a rómaiaktól Jupiter tiszteletére emelt templomot. Bél Mátyás e toronyról nem tesz említést; de Vályi (Magyarország leírása I. 446) azt állítja, hogy 1780-ban bontották le. Legvalószínűbb az, a mit a tudós Ipolyi Arnold állít a csallóközi műemlékek leírásánál, hogy ez valamely román stílű halotti kápolna volt, mert sírbolt is volt alatta, melyből - szemtanúk állítása szerint - csontvázakat ástak ki.

1996-ban készült részletes monográfia Sill Ferenc tollából Csütörtök mezőváros históriája címmel Pozsonyban a Kaligram kiadásában. A mű értékes adatokkal szolgál az egész Csallóköz történetével, kultúrájával kapcsolatban.

Ajánlott irodalom: Ipolyi Arnold tanulmánya a csütörtöki templomról