A Csütörtöki Takács család

A Csütörtöki család szigetközi-ágának egyik őse a csallóközcsütörtöki származású Takács Márton volt, aki az anyakönyvek és adóösszeírások adatai alapján 1734. körül érkezett Ásványra.

A Takács családnév Csütörtök mezővárosban

A Takács családnév foglalkozásnévből alakult ki, jelentése szövő iparos (maga a szó szláv eredetű). A Kárpát-medencében a takácsmesterség német hatásra nyugat felől terjedt el, ezért a Takács vezetéknév jellemzően az észak-dunántúli és nyugat-dunántúli vidékeken a leggyakoribb. Az alföldi, felvidéki, erdélyi részeken - a népesebb településeket kivéve - a szövés sokáig megmaradt női házimunkának. A Pozsonyban 1552-ben készült takács céhszabályzat volt az egyik legrégebbi Magyarországon, jellemzően ezt vették át - kelet, dél-kelet felé fokozatosan haladva - az ország többi részén is. A nagyobb településeken már a középkorban céhekben működtek az iparosok, a kisebb falvakban csak a 17. század végén kényszerítették be őket a céhekbe.

Nem meglepő, hogy egy olyan Pozsony környéki, részben németajkú régi vásáros helyen, mint Csütörtök mezőváros, a kezdetektől fogva számos adat utal a takácsmesterek, takács céhek, és ennélfogva a Takács vezetéknév jelenlétére. Már egy 1333-ban kelt oklevél említi a csallóközcsütörtöki piacon előforduló len- és posztótakácsok portékáit. Még a 18. században is gyakori volt, hogy az iparosok a foglalkozást, mesterségnevet használták vezetéknévnek. Kitűnő példa erre Csallóközcsütörtökről Író Antal takácsmester, a csütörtöki Író család tagja, aki az Író név mellett vagy helyett gyakran használta a Takács nevet az 1750-es, 60-as és 70-es években. Neve az anyakönyvekben hol Takács Antal, hol Író Antal vagy németesen Sreiber Antal, máskor Sreiber Takács alias Író Antal. Itt érdemes megemlíteni, hogy a csütörtöki Iró családból származott a Csütörtöki család csallóközi ága, melynek tagjai közül többen is űzték a takácsmesterséget Gúta településen a 19. században (lásd bővebben: Gútai Csütörtöki család).

Az iparosmesterek többnyire zsellérportán éltek, mivel az iparűzés mellett nem tudtak volna nagyobb méretű telket művelni. A negyedtelkes jobbágy Csütörtökhelyen már zsellérnek számított. Ugyanakkor a takácsmesterséget sokan szezonálisan űzték, igazodva az alapanyagok (len, kender, gyapjú) feldolgozásának, fonókban való megfonásának hagyományos éves munkarendjéhez.

Takácsmester középkori ábrázolása

Korabeli forrásokból értesülünk a csallóközcsütörtöki takácsok céhéről is. A mezőváros historia domusa, a Csütörtöki Krónika (Liber Cronicae Csötörtökiensis) említi az 1670-es években, hogy az úrnapi körmeneten a céhek képviselői - köztük a takácsok céhe - az alábbi sorrendben vonultak:

„Mindenekelőtt a városiak vonulnak fel, minden egyes házból, saját zászlóikkal és dobokkal felszerelve; a hat tizedes, a vajda és övéi, őket a csizmadiák céhe követi és a többiek olyan sorrendben, ahogy előbb vagy később lett saját zászlajuk, vagyis a csizmadiák után a vargák, őket a szabók követik, azokat a takácsok, majd a kovácsok, majd a bognárok; ezek után a posztósok céhe vonul, végül utoljára a szűcsök és a kalaposok, zászlajuk megszerzésének időrendjében pedig a posztókészítők jönnek.”

Valamikor 1660-1688 között alakulhatott meg a csütörtöki takács céh, Szelepcsényi György esztergomi érsek, Csütörtök akkori földesurának közbenjárásával.

Anyakönyvi adatok csak az 1720-as évektől állnak rendelkezésre Csütörtökön, ezt megelőzően főleg az adóösszeírásokból van tudomásom a településen előforduló családnevekről.

A különböző forrásokban a 16. század közepétől a 18. század elejéig az alábbi Takács nevűekkel találkozunk Csallóközcsütörtökön:

1568: Takács János

forrás: Zimányi Vera: Gabona-terméseredmények a Csallóköz egyes falvaiban, tizedjegyzékek alapján In: Agrártörténeti Szemle, 26. kötet, 1984. /475. o./

Magyar Országos Levéltár, Regesta decimarum E159, MF 9715, (441-442.o.)

1580: Takács János, Kristóf takács (textor), Simon takács (textor), János takács (textor), László takács (textor)

forrás: Zimányi Vera: Gabona-terméseredmények a Csallóköz egyes falvaiban, tizedjegyzékek alapján In: Agrártörténeti Szemle, 26. kötet, 1984. /497-498.o./

Magyar Országos Levéltár, Regesta decimarum E159, MF 9717, (557-560.o.)

1581/1. dézsma összeírás

Takács Kristóf, Takács Simon, Takács Mihály, Weber László

forrás: Magyar Országos Levéltár, Regesta decimarum E159, MF 9718, (606-617.o.)

1581/2. dézsma összeírás

Takács Kristóf, Takács Simon, Takács Mihály, Weber László

forrás: Magyar Országos Levéltár, Regesta decimarum E159, MF 9719, (51-60.o.)

1582. dézsma összeírás

Takács János

forrás: Magyar Országos Levéltár, Regesta decimarum E159, MF 9719, (336-338.o.)

1593. dézsma összeírás

Takács Kristóf, Takács Simon, Takács Mátyás

forrás: Magyar Országos Levéltár, Regesta decimarum E159, MF 9722, (424-427.o.)

1601. Szengyörgy vár és tartozékainak urbariuma:

Takács Kristóf házas zsellér, Takács Pongrác házas zsellér elhagyott puszta helye

forrás: Magyar Országos Levéltár, Urbaria et Conscriptiones, UC 52:26

1620. Éberhard vár és tartozékainak urbariuma:

Takács Dániel féltelkes jobbágy, kinek háza leégett, Takács Bálint házas zsellér, Takács Mátyás házas zsellér

A leégett ház nem jelentett lakatlan telket, hanem azt jelentette az összeírásokban, hogy a tűz miatt újjáépült ház vagy telek bizonyos ideig adómentességet élvezett.

forrás: Magyar Országos Levéltár, Urbaria et Conscriptiones, UC 8:15(a)

1649. dézsma összeírás

Takács János, Mihály Takács, Pál Takács, Lőrinc Takács

forrás: Magyar Országos Levéltár, Regesta decimarum E159, MF 9727, (236-238.o.)

1660. Éberhard és Szentgyörgy vár tartozékainak urbariuma:

Takács János (50 éves körüli) féltelkes jobbágy Balassa Imre éberhardi birtokrészén, szekérrel szolgál, fiai János (15 éves körüli), Gyurkó (7 éves körüli), 1663. márc 8-tól Slezinger Márk elhagyott félteleknyi javait is bírja, valamint Héderváriné és Forgách Ferencné részén Kálmán György egésztelkes jobbágy elhagyott zsellérházát Zakariás Mészáros és János Takács bírja; Mátyás Takács egésztelkes jobbágy elhagyott puszta helye Héderváriné és Forgách Ferencné éberhardi birtokrészén, melynek fele puszta, a másik felét Vas János lakja.

forrás: Magyar Országos Levéltár, Urbaria et Conscriptiones, UC 8:15 (b)

Az 1715-ös országos összeírás megemlíti, hogy Csütörtök mezővárosban mindössze egy vizsgázott (céhtag) takácsmester működött. Az összeírás megemlíti azt is, hogy a céhek panaszkodtak keresetük csekélysége miatt.

A 17. század végén jellemző volt Csallóközcsütörtökön az iparosok számának jelentős csökkenése, amire hatással lehetett a helyi mesterek céhekbe kényszerítése az 1660-1688 közötti években. Ezen felül még külön hátrányosan érinthette a helyi takácsmestereket, hogy Szelepcsényi György esztergomi érsek 1666-ban a Csütörtök melletti Nemesgombán egy posztómanufaktúrát alapított. Az érsek a posztógyártáshoz szükséges jó minőségű alapanyag érdekében még merinói finomgyapjas juhokat is hozatott, egyes források (Régi és új magyar takácsmesterségek) szerint a gombai „Fábriká”-ban anabaptista habán posztótakácsokat foglalkoztatott. A gyár később Szelepcsényi örökösei, a Maholányi család tulajdonába került és a 17. század végére tönkrement. Amíg a 17. század közepéig 3-4 takácsmester is működött Csallóközcsütörtökön, 1715-ben már csak egy vizsgázott takács volt, valószínűleg ugyanaz, akit Csütörtök historia domusa 1723-ban is említett.

XVII. századi takácsműhely. J. A. Comenius: A látható világ. 1668.

Csütörtök historia domusa, a Csütörtöki Krónika (Liber Cronicae Csötörtökiensis) 1723-ban említett egy takácsmestert név nélkül, aki egyházi telken lakott, tehát a plébános saját zsellérje volt:

„1723 február 5-én, a vásár alkalmával, mivel az egyház telkén lakó takács fia egy puskamódra átalakított kulccsal (azaz csúzlival) lövöldözött, a helybeliek összecsődülve – miközben én távol voltam – betörtek a házba, és az egyház zsellérjét feleségével és gyerekeivel megverték, sőt a fiút a várba vitték. Noha eset miatt nagyobb büntetést is érdemeltek volna, a tekintetes uradalomra való tekintettel a következő levélnek megfelelően lett rendezve az ügy.

Az intéző úr által a bírónak címzett levél:

I(ste)n áldgya k(e)g(yelmete)ket csötörtöki biró. Szám tartó uramtul meg tudván az k(e)g(ye)l(me)tek dolgát egy ház fundusát lakozó takáccsal hogy miben légyen, itt én senkit ne(m) tartok vitkesnek hane(m) csak magát. Keg(ye)l(me)d az várasnak feje ugy mint biró, meg kőllet volna mindeneket gondolni, de meg iszák magokot, az után ne(m) tudgyák mit csinálnak. Egy ház fundusára hatalmasul kőldeni ne(m) szép állapot; ezért meg érdemelné Keg(ye)l(me)d, hogy az mélt(óságos) uraság ugy bánnék vele mint Pusch Mihallal: mert Keg(ye)l(me)tek szabadsága nem mőgy továbra vásáros űdőben, hane(m) ha idegen ember verekőszik, vagdalkoszik, lődőz, az ollyat igen-is az város fundusán szabad meg fogni, és az uraság kezéhez hozni, de más fundusán ne(m) szabad. Sőt ha egy ház fundusára a féle kár tévő ember oda venné magát már ahoz ne(m) szabad nyulni (kglk). Az othon való szabadsága-is ne(m) egyéb, hane(m) a’ ki mitt vétt, tartozik azt az uraságnak, vagy plebanus ur(na)k be jelenteni, ez a birónak hivatalya. Azért parancsolom bőcsűllete jószága el vesztése alatt, mind Keg(ye)l(mete)k, mind utána való léendő birakk, hogy az illyes állapotoktul ójják magokat. Keg(ye)l(me)d pedighlen biró, az haragnak el távoztatasáért és a’ hatalmaságért a’ kitt tőtt, másod magával plebanus uramot szépen meg kővesse, az után a’ takács ablakjait maga kőltségével meg csináltassa minden hallasztás nélkűl. Mind ezeket el se mulasa ha továb kárát s’ gyalázattyát nem akarja vallani. Ezzel maradok Keg(ye)l(mete)k Jó akarója

Némethy Adám tisztartó

Ebrhard die217 9. Febr(uarii) 1723.”

A csütörtöki és környékbeli anyakönyvek az alábbi Takács nevűeket említik:

A Takács családnév előfordulása a csütörtöki anyakönyvekben az 1720-as évektől a 18. század végéig

A Takács családnév előfordulása a csütörtök-környéki anyakönyvekben a 17. sz. végétől a 18. sz. elejéig

(Nagymagyar, Fél, Somorja)

Feltűnő, hogy a legkorábbi anyakönyvi adatok alapján nem sok Takács nevű családfő élt (Csütörtöki) Takács Márton idejében Csallóközcsütörtökön. Leszámítva a nőket, az 1730-as, 1740-es években rajta kívül egyedül egy bizonyos Takács Mihály szerepel még gyakrabban az anyakönyvekben ezzel a családnévvel csütörtöki lakosként.

Takács nevű nemes családok Csallóközcsütörtökön és környékén

Említést érdemel, hogy Csallóközcsütörtökön és környékén Takács nevű nemes családok is előfordultak. Ezek közül legfigyelemreméltóbb és legszerteágazóbb a Csütörtökhöz közeli Nagymagyaron és Jókán birtokos nemes Nagykürti vagy Kisjókai Takács család.

Nagykürti vagy Kisjókai Takács család

Takács (kisjókai).

Előkelő pozsonymegyei család, melyből nagykürti Kürthy alias Thakach Ambrus, általa felesége Chene Dorottya, szülei Thakach István és felsőszeli Gombay Margit, valamint Lőrinc, György, János, Sebestyén és Mihály nevü testvérei I. Ferdinánd királytól 1560. július 28. kaptak címeres nemeslevelet, melyet 1570. Barsmegye, 1572. Pozsonymegye s 1669. Komárommegye hirdetett ki. (OL: 774/1928.) Ambrusnak unokája György második feleségével kisjókai Gaál Borbálával Kisjókán kap birtokot, melyre ezen házasságából született Ádám, Mihály és Judit nevü gyermekei 1699-ben nádori adománylevelet szereznek. A család ettől kezdve használta a »kisjókai« előnevet. Ádámnak hasonló nevü fia 1776. nagymagyari birtokára kapott királyi adománylevelet. Utódaik közül a pozsonymegyei közéletnek sok jeles tagja származott.

Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Pozsonymegyében Ferenc, György, Ádám, 2 István, János, Sándor és László igazolják nemességüket s Pozsonymegye későbbi nemesi összeirásaiban a családnak szintén számos tagja fordul elő. Antal 1812., Jenő pedig 1884. kapott nemesi bizonyítványt Pozsonymegyétől. Gyula m. kir. gazdasági felügyelő régi nemességét és előnevét a m. kir. belügyminiszter 118.995/1924. sz. a. igazolta.

Címer: álló, csücsköstalpu pajzs, melynek kék mezejében lebegő arany koronából, szájával lefelé állított és befelé fordított két fekete kürt között, jobbrafordult növekvő arany oroszlán jobb lábában felfelé zöld leveles galyat tart, melynek három ágán egy-egy ezüst liliom nyilik; sisakdisz: a pajzsbeli növekvő oroszlán; takaró: kék-arany, fekete-arany.

Forrás: Kempelen Béla: Magyar nemes családok 10. kötet

A család őse, az 1560-ban címerszerző nagykürti Kürthy másként Takács Ambrus a nemeslevél szerint a Lévai vár számtartója volt. A Lévai várnak az 1550-es években olyan neves várkapitányai voltak, mint 1554-1556 között Telekessy Imre volt komáromi naszádoskapitány, 1556-1558 között a híres bajvívó Thury György, 1558-tól az egri hős Dobó István. A nagykürti Takács család címereslevele egy nemességet megerősítő armális volt, Takács Ambrusnak már a szülei is nemesek lehettek. A dikális összeírások már 1554-ben számos Takács nevű nemest említenek Nagykürt (Hidaskürt) környékén, Takács Istvánt Galántán, Takács Barnabást Dudvágszegen, Takács Bálintot, Takács Mártont és Takács Tamást Alsószeliben. A Pozsony vármegyei dézsmaösszeírások 1578-ban és 1588-ban is említik a dézsmaösszeírók (decimator) között Takács Mátyást.

A dikális összeírások 1599-1607 között említik Kürt (Hidaskürt) településen nemes Takács Lőrincet és nemes Takács Pétert, akik kétséget kizáróan a nagykürti nemes Takácsok közül valók. 1608-ban Takács Lőrinc továbbra is Kürtön, Takács Péter viszont már Pereden szerepel a dikális összeírásban.

A dézsmaösszeírás 1601-ben Kürtön említi Takács Pétert, Takács Jónást és annak portáján Takács Dánielt. Az 1604-es dézsmaösszeírás említi Takács Pétert, Takács Dánielt és Takács Jánost Kürtön. Takács Dániel jobbágyot még egy 1638-as urbárium (2. HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 055. - No. 060.) is megemlíti Kürtön.

A dikális összeírások Vízkelet birtokosai között említik nemes Takács Ferencet 1613-ban és 1618-ban. Egy 1638-as urbárium (2. HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 055. - No. 060.) Vízkelet és Kürt (Hidaskürt) birtokosai között említi nemes Takács Ferencet.

Valószínűleg a nagykürti nemes Takácsokkal állnak rokonságban azon nemes Takácsok is, akiket az 1650-es nemesi összeírás a Kürthöz közeli Hegy (Takács János özvegye), Tallós (Takács István), Pered (Takács György) és Nemeskosut (Takács István) településeken említ.

Ezen nagykürti Takács nemescsalád egyes tagjai valamikor a 17. század elején Jókára költöztek át, majd onnan néhányan később Nagymagyarra. Közülük emelkedett ki a kisjókai birtokra 1699-ben nádori adománylevelet szerző Takács család, akik felvették a kisjókai előnevet. A család első nevezetesebb tagja Takács Ádám volt, az 1750-es években Pozsony vármegye szolgabírája, majd táblabíró (1776). Ádám testvérei közül Takács Ferenc 1761-1771 között Pozsony vármegye első alispánja volt. Ádám fiai közül Takács Ferenc (született Nagymagyaron 1739. július 28-án) 1795-1811 között udvari kamarai tanácsos, Takács Ádám (született Nagymagyaron 1752. március 9-én) 1790-1808 között Pozsony vármegye szolgabírája.

Egy 1699-es összeírás (Urbaria et Conscriptiones UC 6:64) Nagy-Jókán tíz Takács nevű kuriális (aprótelkes, „hétszilvafás”) nemest említ, 4 Jánost, 2 Istvánt, Benedeket, Györgyöt, Andrást és Ferencet, valamint Kürthy Istvánt, Kis-Magyaron T. Imrét, Fel-Borsán T. Mihályt.

Ugyanezen összeírás említi a kuriális (hétszilvafás nemes telkén élő) zsellérek között Nagy-Jókán T. Jánost, T. Mártont és T. Mihályt, Olgyán T. Pált, Kis-Magyaron T. Jánost és T. Miklóst, Nagy-Magyaron T. Mártont.

Az 1699-essel közel egyidőben készült kelet nélküli összeírás (Urbaria et Conscriptiones UC 6:60) említ Nagy-Jókán nyolc Takács nevű kuriális nemest, 4 Jánost, Istvánt, Györgyöt, Mihályt és Ferencet, Kis-Magyaron T. Imrét, Csenkén T. Illést.

Ugyanezen összeírás említi a kuriális zsellérek között Nagy-Jókán Takács alias Kránicz Jánost, T. Mártont és T. Jánost, Kürthy Istvánt, Közép-Borsán T. Györgyöt, Kis-Magyaron T. Miklóst, T. Jánost, Nagy-Magyaron T. Mártont.

A kuriális zsellér családok egy része a környékbeli nemes családok elszegényedett és jobbágysorba süllyedt tagjai közül kerültek ki. Jó példa erre a Csallóközcsütörtökön, Késmárky István kuriális nemes telkén élő Gancs János kuriális zsellér, aki a neve alapján a közeli Gancsházán birtokos Gancs családból származott. A Takács nevű kuriális zsellérek közül is a legtöbben Jóka, Nagymagyar, Kismagyar településeken éltek, ott, ahol a kisjókai Takács család birtokos volt.

A nemes kisjókai Takács család emlékét őrzi Jókán az Őrzőangyalok kápolna, melyet Takács Mihály építtetett 1728-ban, majd 1774-ben már átépítették. Kriptájában a Takács család számos elhunyt tagja van nyugalomra helyezve.

A Magyar Tudományos Akadémia alapítása Holló Barnabás 1893-ban készült domborművén. Balról jobbra az ötödik álló alak (Széchenyitől bal felé haladva az álló alakok közül a második) kisjókai Takács Gáspár, 1825-ben és 1830-ban Pozsony vármegye országgyűlési követe, 1828-1832 között Pozsony vármegye alispánja. 1785. október 17-én született a csallóközi Nagymagyaron, elhunyt 1839. szeptember 19-én.

Kisjókai Takács Gáspár, Pozsony vármegye követe volt az egyik szónok, aki az 1825. évi országgyűlés során felszólalt a magyar nyelv ügyében folytatott vitában. Az anonim naplóíró lejegyzésében: „A pozsonyi második követ Takáts mondott egy nagy magyar oratiót, melyben előszámlálta mind azokat, amelyek akadályoztatják nyelvünk virágzását, mind pedig azokat az eszközöket, melyek azt elősegíthetik.” (RALOVICH, 1886. 5.). Ennek a vitának a végén tétettek meg a magyar nyelv gyarapítása érdekében hatni akaró felajánlások. (RALOVICH, 1886. 5.) „Gróf Széchényi István, a kapitány, a magyar nyelv pallérozására, s erre a végre felállítandó társaság formára egy egész esztendei jövedelmét ajánlotta, mely tehet mintegy 130 ezer forintot váltóban.” (RALOVICH, 1886. 8.)

Takács nevű nemesek Csallóközcsütörtökön

Csallóközcsütörtökön az 1760-as évek végén tűnt fel nemes Takács András, a Csütörtökön birtokos Apponyi gróf kasznárja (tiszttartója), aki talán szintén a kisjókai Takácsok rokona. A csütörtöki anyakönyvek és a Csütörtöki Krónika is többször említi. A nagymagyari házassági anyakönyv szerint nemes Takács András és Győri Klára özvegy nemesasszony 1765. június 11-én kötöttek házasságot Olgyán. Érdekes, hogy a csütörtöki anyakönyvekben és a Csütörtöki Krónikában többnyire Takács András néven szerepel, de találni több olyan bejegyzést is, ahol keresztszülőként Takácsi vagy Takácsy néven van bejegyezve. A csallóközcsütörtöki anyakönyvben 1783 febr. 23-án és 1794-ben is szerepel Takácsi néven keresztapaként, úgyszintén Takácsi vagy Takácsy néven a nagymagyari anyakönyvben az 1780-as évek második felében (pl. 1786-ban és 1788-ban) és az 1790-es években (pl. 1794-ben és 1797-ben), valamint a nagylégi anyakönyvben 1792-ben. András és Klára 1772-ben született Anna nevű leánya is hol Takács, hol meg Takácsi néven szerepel a csütörtöki anyakönyvben keresztanyaként.

Talán csak a Takácsy névforma miatt, de a családot Borovszky Győr vármegyéről szóló monográfiájában a Nyitra vármegyei eredetű Takácsy családból eredezteti. Véleményem szerint ez a feltevés téves, a legkorábbi, 1780 előtti adatok még minden esetben Takács néven említik Andrást. Leszármazottai esetében is a Takácsy forma csak az 1810-es évektől vált általánossá. A névmódosítás, „y”-nal való kiegészítés talán tudatosan, a család nemesi származásának kihangsúlyozása, igazolása érdekében történt. Ugyanakkor még a kisjókai Takács család tagjai esetében is előfordult időnként a Takácsy névforma.

A nagymagyari keresztelési anyakönyv szerint András és Klára elsőszülött gyermeke Takács József Antal néven Olgyán született 1766-ban. A somorjai anyakönyv szerint 1793-ban Takácsi József néven Tejfalun vette feleségül Németh Katalin özvegy nemesasszonyt. A nevét később hol Takács (1794, 1802), hol meg Takácsi vagy Takácsy (1796, 1799, 1825) formában használta. József 1825-ben hunyt el Tejfalun.

Takács András és Győri Klára gyermekei közül említést érdemel Takács Ignác, aki Csallóközcsütörtökön született 1769. március 4-én, majd később Takácsy Ignác néven Pozsony vármegye táblabírája, országgyűlési követ és pozsonyi ügyvéd volt. Megemlíti őt Nagy Iván is a Magyarország családai 11. kötetében: Takácsy család. Közülök Ignácz ügyvéd és követ volt, szül. Pozsony megyei Csütörtökhelyen 1769. mart. 4-én.

Thewrewk József: Magyarok születésnapjai (Pozsony 1844) című korabeli kiadvány is említi születésének idejét és helyét: „március 4-én, 1769 Csütörtökben Pozsony vármegyében Takácsy Ignácz hites ügyvéd táblabíró volt hongyűlési képviselő.”

Takács(y) Ignác pozsonyi táblabíró és ügyvéd keresztelési bejegyzése a csallóközcsütörtöki anyakönyvben 1769. március 4-én. (nagyításért kattints a képre)

Takács András és Győri Klára legkisebb gyermeke, Takács Gábor 1777-ben született Csallóközcsütörtökön, később a Tatához közeli Tarján településen volt uradalmi intéző. A tisztség elnyerése talán bátyja, Ignác közbenjárásával történt, aki a Tarjánban is birtokos Eszterházy család tagjait képviselte követként a reformkori országgyűléseken. Másrészt Gábor édesanyját, Győri Klárát rokoni szálak fűzhették a Tarjánban élő Győri családhoz. Tarján híres szülöttei között ma is számon tartják a reformkorban élő Győry Sándor (1795-1870) építőmérnök matematikust. Gábor a gyermekei keresztelésekor eleinte Takács (vagy Takáts), később - az 1810-es évek végétől - a testvéreihez, Ignáchoz és Józsefhez hasonlóan már többnyire Takácsy névvel került bejegyzésre a tarjáni keresztelési anyakönyvbe, bár gyanús, hogy az „y”-t sok esetben utólag írta oda valaki a név végére. A névmódosítás tudatosan történhetett. 1812-ben Rozál leánya születésekor Gábor még Takáts néven szerepel, de a megjegyzés rovatba utóbb bekerült egy bejegyzés arról, hogy a Takácsy névforma használandó a továbbiakban. Gábor gyermekei és azok leszármazottai is Takácsy formában használták a vezetéknevüket.

Takácsy Gábor fiai közül Takácsy Ignác (1818. Tarján – 1899. Tata) Tatán és Székesfehérváron volt ügyvéd és táblabíró. Ignác első felesége Bittó Klementina, a második Pápay Ilona (elhunyt 1871-ben), gyermekei: Takácsy Ignác (1850. Tata - 1922. Budapest), a Zirci Erzsébet Kórház egyik alapítója, aki Zircen, majd Budapesten működött gyógyszerészként, Takácsy Béla (1856. Székesfehérvár – 1904. Budapest) tatai majd budapesti könyvkereskedő, könyvkiadó, a Budapesti Hírlap kiadóhivatalának tisztviselője, Takácsy Géza (1857. Székesfehérvár – 1913. Győr) győri árvaszéki ülnök, és Takácsy Ilka (szül. 1859. Kecskemét), a Zirci Erzsébet Kórház egyik alapítójának és első igazgatójának, dr. Tóth Endrének felesége.

Takácsy Gábor fiai közül József (1819. Tarján – 1849. Komárom), Miklós (1828. Tarján – 1863. Nagyudvarnok) és Ferenc (szül. 1830. Tarján) tevékenyen részt vettek az 1848-49. évi forradalmi eseményekben és a szabadságharcban. Rohrbacher Miklós Tata története című monográfiájában említi, hogy az 1848. március 15-ei eseményeket követően Takácsy Miklós és testvére Takácsy Ferenc Torda Györggyel és a pesti eseményekről hírt hozó Hamary Dániellel szövetkezve Tatán népgyűléseket tartottak, s lelkes beszédekben fejtegették a 12 pontot.

Takácsy Miklós T. Gábor és Szalay Anna fia. Tata (Tarján), 1828., r. kat., nemes. Diák. Nőtlen. (Felesége 1854-től Kondé Aranka.) 1849. aug. 29 (26.)- hadnagy a komáromi várőrségnél alakult 204. honvédzászlóaljnál. A vár őrségével teszi le a fegyvert. Az 1850-es években Olgyán, ill. Szerdahelyen (Pozsony m.) gazdálkodik. Meghalt Nagyudvarnok, 1863. aug. 18-án, Dunaszerdahelyen temették el. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban; Komáromi Lapok 1849/65., Borovszky: Győr vm. 443., HL: Rendőri megfigy. 73/16, Gyászjel. OSzK)

Takácsy József őrmesterként a tatai nemzeti őrsereg szervezésében vett részt 1848 júniusában. 1849. márc. 4 (febr.1.)- főhadnagy és dandár-segédtiszt a komáromi várőrségnél, az 57. honvédzászlóalj tiszti létszámában. Elhunyt tífuszban, Komáromban, 1849. ápr. 8-án. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban; MOL: Hm. Ált.1849. 4618. és 19932., KAW: MM Bd. 4648. Pag. 280.) Rohrbacher Miklós tatai monográfiájában Józsefet századosként említi.

A 19. században említik a források nemes Takács Béla kántortanítót és jegyzőt Csallóközcsütörtökön, aki Vajkáról származott. Megemlíti őt a Pogány-féle Kánoni vizitáció 1846-ban (ekkor 37 éves volt) és az Esztergomi Érsekség 1867. évi Névtára. Körülbelül 1872-ig működött a településen. (A Vajkai-székről és az ott előforduló nemes Takács családokról lásd a következő bekezdést)

Takács nevű nemesek a Vajkai-széken és környékén

Számos Takács nevű nemes családot említenek az összeírások az egyházi nemesek által lakott, különleges kollektív nemesi státusszal bíró Vajkai-széken és környékén.

A dikális összeírások 1554-ben említik Nagyszarván nemes Takács Jánost, Egyházgellén nemes Takács Albertet.

Az 1699-es összeírás (Urbaria et Conscriptiones UC 6:64) említ Vajkán négy Takács nevű kuriális nemest, T. Pétert, T. Jánost, T. Balázst és András Takácsot (Andreas Textor) Ugyanezen összeírás a kuriális zsellérek között említi a Vajkai-székhez tartozó Doborgazon T. Istvánt és Bácsfalván T. Györgyöt.

Az 1699-essel közel egyidőben készült kelet nélküli összeírás (Urbaria et Conscriptiones UC 6:60) a kuriális zsellérek között említi Bucsuházán T. Menyhértet.

Takács nevű nemesek Sáp településen

Csütörtöktől északra, a szomszédos Fél községen túl található Sáp (Dunasápújfalu), ahol egy nemes Takács család élt a 16-17. században.

Meglepően korán, már 1542-ben említi a dikális összeírás Takács Menyhért nemest Sápon. Az 1599-1608 közötti dikális összeírások ugyanitt említik nemes Takács Ádámot, aki talán Menyhért fia lehetett. Különösen érdekes, hogy az 1760-as években Csütörtökön is megjelenik az anyakönyvben egy Takács György feleségével, Turzó Máriával, akik a magyarbéli anyaköny szerint szintén Sápról származtak.

Egyéb nemes Takács családok Pozsony vármegyében

Pozsony vármegyében az 1650-es nemesi összeírás említi még a Galánta melletti Kajal (Nemeskajal) településen nemes Takács Ferencet. II. Ferdinándtól kapott nemességet az 1635. október 16-án, Bécsen kiadott armálisban Takács István, felesége Blahaczko Anna, valamint fiuk Ferenc. Az armálist 1636-ban hirdették ki a vármegye Somorján tartott törvényszéki ülésén. Az armálisban szereplő Ferenc azonos lehet az összeírásban szereplő Ferenccel.

Az 1650-es nemesi összeírás említ Csallóköznyéken (Nyékvárkony) nyéki (de Nyék) Takács Györgyöt, akit feleségével, Kóssa Annával, fiúkkal, Mihállyal és lányukkal Ilonával III. Ferdinánd nemesített meg a pozsonyi várban 1646. december 9-én kiadott armálisban. A nemeslevelet 1647. március 12-én hirdették ki a vármegye közgyűlésén.

Az 1650-es nemesi összeírás Erdőhátkarcsán (Királyfiakarcsa) említi Takács Tamást, Újfalun (Dunaszerdahely része) Takács Mátyást.

Csütörtöki Takács Márton származásának kérdése

Takács Márton az 1720-as években bukkant fel a csallóközcsütörtöki anyakönyvekben. Pontos származását nem ismerjük, csak bizonytalan feltételezésekre hagyatkozhatunk vele kapcsolatban. Nehezíti a kutatást, hogy a Takács név meglehetősen gyakori. Csallóközcsütörtökön és környékén egyaránt előfordultak Takács nevű földművelő jobbágy családok, arisztokrata és kisnemes családok, valamint iparos takácsmesterek.

Az adóösszeírásokból kiindulva az alábbi Takács családokat találjuk Csütörtök mezővárosban a 16. századtól a 18. század elejéig:

Lássuk a forrásokat időrendi sorrendben visszafelé haladva.

Az 1715-ös és 1720-as összeírás nem említ Takács vezetéknevűt a településen. Ugyanakkor az 1715-ös összeírás 1 db takácsmestert említ Csütörtökön név nélkül, feltehetőleg megegyezik azzal a takáccsal, akit a Csütörtöki Krónika is említ 1723-ban. Megjegyzendő azonban, hogy mindkét adóösszeírás erősen hiányos volt, bizonyos hogy az ott felsorolt családokon kívül többen is éltek a településen.

Az 1660-as urbárium egyetlen Takács családot említ Csütörtökön, Takács János 50 éves körüli féltelkes jobbágy családját, akinek két fia is volt, az akkor hét éves Gyurko, és a 15 éves János. Rajta kívül az összeírás csak Mátyás Takács egész telkes jobbágy elhagyott puszta helyét említi. Mátyás Takács valószínűleg megegyezik az 1620-as urbáriumban és az 1593-as dézsmajegyzékben is említett Takács Mátyással, aki feltehetőleg takácsmester volt, 1620-ban még házas zsellérként említették.

Takács Márton valamikor 1700 körül születhetett. Ezt figyelembe véve a jelenlegi adataim alapján Takács Márton őse (nagyapja vagy dédapja) az 1660-ban említett Takács János lehetett, apja pedig annak valamelyik fia, vagy unokája. János legidősebb fia, ifjabb János 1660-ban 15 éves körüli volt, így ő akár Márton apja vagy nagyapja is lehetett.

Az 1660-ban említett Takács Jánost említi az 1649-es dézsmajegyzék is, ekkor viszont még rajta kívül három Takács nevűt is említ az összeírás. Érdemes viszont megjegyezni, hogy az 1649-es dézsmajegyzékben csak Jánosnál szerepel a Takács vezetéknév a keresztnév előtt „Takács János” formában, a többieknél a Takács vezetéknév a keresztnév után szerepel (Pál Takács, Lőrinc Takács, Mihály Takács). Lehetséges, hogy a vezetéknevek ilyenfajta megkülönböztetése tudatos, és János esetében tényleges, örökölt vezetéknevet, a többiek esetében pedig nem igazi vezetéknevet, hanem mesterséget jelent.

Az 1660-as összeírás Takács Jánost az éberhardi uradalomrészen említi, így annak őseit is ezen a birtokrészen lenne logikus keresni. Ez alapján Takács János őse (apja) az a Takács Dániel lehetett, akit 1620-ban Jánoshoz hasonlóan féltelkes jobbágyként az éberhardi birtokrészen említ az urbarium. Rajta kívül még Takács Bálint és Takács Mátyás házas zsellérek laktak ekkor az éberhardi birtokrészen. Mivel Mátyás egésztelkes helye 1660-ban elhagyatott volt, nem valószínű, hogy János az ő leszármazottja lett volna.

Az 1601-es urbárium a szentgyörgyi birtokrészen említi Takács Kristóf házas zsellért és Takács Pongrác házas zsellér elhagyott puszta helyét.

Az 1593-as dézsmajegyzék említi Takács Simont, Takács Kristófot, valamint Takács Mátyást, aki feltehetően megegyezik az 1620-as és 1660-as urbáriumokban említett Mátyással.

A dézsmajegyzék 1582-ben, 1580-ban és 1568-ban ténylegesen Takács vezetéknévvel csak Takács Jánost említi Csütörtök mezővárosban.

A dézsmajegyzék 1581-ben két összeírásban Takács Kristófot, Takács Simont, közvetlenül Simon mellett Takács Mihályt, valamint a németajkú Weber Lászlót (a német Weber név magyarul takácsot jelent) említi Csütörtökben, az Éberhardon birtokos Mérey uraság birtokrészén. Takács Mihály feltehetőleg Takács Simon társa vagy rokona volt, a névsorban közvetlenül utána szerepel, talán vele közös portán lakott. Feltűnő még, hogy míg Simon terményben, Mihály csak pénzben fizette a dézsmát. Érdekes, hogy Takács János 1581-ben nem szerepel egyik jegyzékben sem, 1568-ban és 1582-ben viszont csak János szerepel a Takács nevűek közül. Megjegyzendő azonban, hogy az 1581-es összeírásokban szerepel nyolc olyan árendába adott telek is Csütörtökben, ahol a használók neve nem került feltüntetésre.

Az 1580-as dézsmajegyzék Takács János (Joannes Takacz) mellett négy darab takácsmestert (textor) említ, Kristóf takácsot (Christophorus textor), Simon takácsot (Simonus textor), akik feltehetőleg megegyeznek az 1581-es és 1593-as dézsmajegyzékekben is említett Takács Kristóffal és Takács Simonnal, továbbá László takácsot (Ladislaus textor), aki bizonyára az 1581-ben említett Weber Lászlóval azonos, és végül János takácsot (Joannes textor). Érdekes és talán nem is véletlen, hogy csak Takács Jánost említik 1580-ban Takács vezetéknévvel, a többieket pedig takácsmester (textor) jelzővel. Elképzelhető, hogy Takács János elsősorban földművelésből élt, és ha foglalkozott is iparral, nála a Takács név már inkább öröklésen alapult. Megjegyzendő még, hogy Takács Kristófot az 1581-es dézsmajegyzékek az Éberhardon birtokos Mérey uraság részén, az 1601-es urbarium viszont már a szentgyörgyi birtokrészen említi. A pontosság kedvéért meg kell azért említeni, bizonyos időkben az is előfordult, hogy a Mérey családnak volt pár jobbágya a szentgyörgyi birtokrészen is.

Úgy tűnik, hogy Csallóközcsütörtökön a 16-17. században egyetlen olyan féltelkes - földművelő - jobbágycsalád élt 3-4 generáción át, akinek ténylegesen Takács volt a vezetékneve, és annak minden generációja mellett általában 3-4 olyan Takács nevű család volt még a településen, akik - jellemzően zsellérportán élő - takácsmesterek voltak, és iparosként használták a Takács nevet. A zsellérportán élő iparosmesterek mobilisabbak voltak a telekhez kötött jobbágyoknál, ettől függetlenül az ő esetükben is előfordulhattak takácsdinasztiák Csütörtök mezővárosban, a mesterség és a Takács név generációkon átívelő öröklődése.

Az adóösszeírásokból kiindulva a Takács név előfordulása alapján Csütörtöki Takács Márton nagyapja vagy dédapja talán az 1660-ban és 1649-ben említett Takács János lehetett, akinek apja az 1620-ban említett Takács Dániel, és annak apja az 1568-ban, 1580-ban és 1582-ben említett Takács János. Mindannyian kicsit kilógtak a sorból Csütörtökben a Takács nevű kortársaik közül azzal, hogy vagy nagyobb méretű telket műveltek, vagy az összeírásokban nem tüntették fel őket határozottan iparos mesternek.

Elképzelhető az is, hogy Takács Márton az 1715-ös országos összeírásban és a Csütörtöki Krónikában 1723-ban név nélkül említett takácsmester rokona (fia, testvére, unokaöccse stb) volt. Nem valószínű viszont, hogy Takács Márton azonos lenne az említett takácsmesterrel, mivel annak 1723-ban már idősebb - kb. tizenéves korú - gyermeke volt, s Márton az életrajzi adatai alapján a takácsnál fiatalabb lehetett. Takács Márton nagy valószínűséggel nem gyakorolta a takácsmesterséget, legalábbis Ásványon az adóösszeírások adatai alapján már bizonyosan nem, így az ő esetében a Takács vezetéknév használata inkább öröklésen alapulhatott. A Csütörtöki Krónikában 1723-ban említett takácsmester fia vagy unokája lehetett viszont az a Takács Márton, aki 1752-ben hunyt el 25 éves kora körül Csallóközcsütörtökön, mivel a halotti anyakönyvbe tett „famulus meus” bejegyzés szerint szintén a plébános zsellérje volt.

Ezen felül még az is lehetséges, hogy Takács Márton a környékbeli kisnemes Takács családok valamelyik szegényebb ágából származott. A kisjókai Takácsok családi fészke a 17. századtól a Csütörtökhöz közeli Jóka és Nagymagyar települések voltak, innen szóródtak szét megyeszerte. Nagymagyar meglehetősen közel, mindössze 6-7 kilométerre van Csütörtöktől, majd nemhogy szomszédos vele. A szerteágazó kisjókai Takács családnak egyaránt voltak főnemes, kisnemes, kuriális (hétszilvafás) nemes, és elszegényedett, jobbágysorba süllyedt tagjai. Csallóközcsütörtökön az 1760-as évekből ismerünk példát Takács nevű nemes családra, Takács András és Győri Klára családja tekintetében.

Takács Márton a csütörtöki anyakönyvben

Takács Márton 1727. október 3-án temette el Csallóközcsütörtökön első feleségét, Kiss Katalint, aki az anyakönyv alapján körülbelül 23 éves korában hunyt el. Márton özvegyként 1728. február 2-án vette el Csallóközcsütörtökön Bognár Katalint, Bognár György leányát.

Az Ásványon 1730 körül megjelenő Csütörtöki (Bognár) György azonos lehet a Csallóközcsütörtökön 1717-ben említett ifjabb Bognár Györggyel. Takács Márton felesége, Bognár Katalin az ő testvére lehetett.

Nem zárható ki teljesen az a lehetőség sem, hogy az Ásványra benősülő Csütörtöki Bognár György az idősebb Bognár Györggyel, Bognár Katalin (és ifjabb Bognár György) apjával azonos, aki megözvegyülve újra házasodott és elvette az ásványi özvegy Horváth (Jánosné) Évát. Ennek az elméletnek ellentmond, hogy az ásványi anyakönyvben nincs nyoma annak, hogy Csütörtöki Györgynek korábbi házasságából lett volna gyermeke. Márpedig ha Katalin az ő lánya lett volna, akkor az 1710-es és 1720-as években „illett volna” még néhány gyermekének születnie, akiknek fel kellett volna bukkanniuk az 1730-as, 1740-es években az ásványi anyakönyvben is.

Annyi bizonyos, hogy 1730-ban tűnt fel Ásványon a forrásokban Horváth (Jánosné) Éva férjeként Csütörtöki György, akinek az eredeti neve Bognár György volt, majd pár év múlva 1734 körül jelent meg Ásványon Csütörtöki Márton, György sógora (esetleg vője), aki Csallóközcsütörtökön 1728-ban még Takács Márton néven vette nőül Bognár Katalint, György testvérét (esetleg leányát).

Csütörtöki Takács Márton az ásványi anyakönyvek és adóösszeírások alapján Ásványon tartózkodott 1734-1736 között. 1735-ben Ásványon keresztelte Erzsébet nevű lányát, majd 1737-1742 között visszatért Csütörtökre.

A csütörtöki anyakönyv említi, hogy 1737. szeptember 26-án ott keresztelték Márton Mihály nevű fiát. Bár az anya neve itt Sill Katalin, feltehetőleg téves a vezetéknév, és a keresztapa Sill Mihály vezetéknevével keverte össze a bejegyzést tevő plébános. 1738. december 10-én már bizonyos, hogy (Csütörtöki) Takács Márton és Bognár Katalin voltak azok, akik Katalin nevű gyermeküket Csallóközcsütörtökön megkeresztelték. A keresztszülők itt is ugyanazok, mint 1737-ben Mihály születésekor, Sill Mihály és felesége, Szabó Katalin.

1742. január 28-án Csütörtöki Takács Márton Csallóközcsütörtökön tanúskodik özvegy Sill József csütörtöki lakos és Marics Rozália gombai lakos esküvőjén. A pár másik tanúja Iró István volt, a Csütörtöki család csallóközi-ágának őse.

1742. december 13-án Csütörtöki Takács Márton még Csallóközcsütörtökön temeti el az 1738-ban született Katalin és egyéves Judit nevű lányait, majd valamikor 1743-ban végleg búcsút int Csütörtök mezővárosnak. 1743 decemberében már Ásványon kereszteli István nevű fiát.

Takács Márton az 1740-es években feleségével, Bognár Katalinnal végleg Ásványon telepedik le és Csütörtöki Márton néven az ásványi Csütörtöki család egyik ősapja lesz.